A hallás kincs
A hallás a túlélés eszköze. Őseink a látásukra és hallásukra támaszkodva keresték az elejteni való vadat és ezeknek az érzékeknek a segítségével észlelték a veszélyt is. A jó hallás ma is életmentő lehet, elég, ha csak a közlekedésre és a beszédre gondolunk.
Amikor valami jól működik, szinte észre sem vesszük, hogy van. Ön is csak akkor vesz tudomást a térdéről például, ha fájni kezd, mert megerőltette. Ugye? Addig olyan természetes, hogy teszi a dolgát. Ugyanígy van a hallással is: amíg jó, nem értékeljük igazán.
Forrás: 123RF
Megfogantam, tehát hallok!
A fül az első érzékszerv, ami működésbe lép. Már egy héttel a megtermékenyítést követően, tehát még az anyaméhbe történő beágyazódás előtt, mikroszkóp alatt már láthatóvá válnak a fül első kezdeményei. Az embrió mérete ekkor 0,9 mm(!).
Fülünk az első olyan működő szervünk, amely még a szívünk előtt kezdi meg működését.
Az embrió a 14. terhességi héttől kezdődően hall és a 22. héten érkezik meg a hangok sokszínűségének világába. Az elején még kusza összevisszaságnak tűnő zajból lassanként egymástól elkülönülő színes hangokat érzékel.
Születését követően, 5 hónapos korban a baba már észleli a hangok forrását, érdeklődéssel figyeli a számára új, addig ismeretlen zajokat is. Lassan kezdi felismeri a saját nevét.
Ebben az időszakban már észrevehető, ha a baba nem hall jól és vizsgálatokat követően már megkaphatja az első hallókészülékét, hogy aztán a beszédfejlődés időszakában ne kerüljön hátrányba.
A fülünknek sokat köszönhetünk:
- Hogy halljuk a forgalom zaját, meg tudjuk határozni a hang irányát, így biztonságosan közlekedhetünk.
- Hogy halljuk a kedvenc dallamunkat, elmehetünk egy jó koncertre, vagy el tudjuk énekelni a gyermekünknek az esti altatódalt.
- Hogy halljuk, ha a szeretteink azt mondják a telefonba: de örülök, hogy hallom a hangodat!