Dióhéjban az idegi halláskárosodásról
A sensorineuralis, azaz idegi halláskárosodás a leggyakrabban előforduló halláscsökkenés.
A halláskárosodások ezen típusa, az, ami sajnos nem gyógyul, és csakis hallókészülékkel, vagy implantátummal javítható a páciens állapota. Feltérképezzük, mit illik róla tudni.
Az idegi jellegű hallásromlás fő oka a belső fülben elhelyezkedő csiga, és az abból kiinduló hallóideg-károsodása.
Kialakulása mögött többnyire a hallóideg vagy egyes agyi területek károsodása áll, de okozhatja vérellátási probléma, valamint néhány örökletes vagy szerzett betegség is.
Mivel az egyes, ideg-és a receptorsejtek károsodásáért felelős rizikófaktorok sorában a hangos zaj is szerepel, a legjobb, ha kerüljük.
Sajnos az életkor előrehaladtával egy természetes folyamat részeként az idegek és a belső fül receptorsejtjei elhasználódnak, és így kialakul a nagyothallás.
A halláscsökkenés elsőként a magas hangtartományoknál (a beszédértés főként a magas frekvenciák hallásához kapcsolódik) jelentkezik, és ezt követik a mély hangok. Éppen ezért a halláscsökkenés megkeseríti a benne szenvedő mindennapjait, mert igencsak megnehezíti a kommunikációt.
Akinek idegi típusú halláscsökkenése van, általában nehezen érti a beszédet. Rákérdez beszélgetőpartnere mondandójára, felhangosítja a tévét, rádiót. Ha csak az egyik fület érinti, ez sajnos akkor is zavaró.
Jó hír, hogy a hallásélmény sok esetben javítható, mégpedig a megfelelő hallókészülékkel, vagy sebészileg implantált készülékkel. Szükség lehet keringésjavító infúziós kezelésre is.
Tudtad? Azoknak, akik nem hordanak hallókészüléket, pedig szükségük lenne rá, sokkal gyorsabban romlik a hallása.