A binaurális hallás előnyei
A halláscsökkenés kiderülése után, amikor sokan elfogadják, hogy hallókészülékre van szükségük, rögtön újabb ellenállásba ütközünk: Muszáj mind a kettő fülükben hallókészüléket viselniük? Igen, muszáj, azt is elmondjuk, miért.
Leginkább azzal érvelnek, hogy elég, ha csak az egyik – általában a rosszabbik – fülükkel hallanak. Ez azonban súlyos tévedés! Miért?
Nézzük csak meg, hogyan hallunk a hétköznapokban!
Amikor lelépünk a járdáról, és a közelünkbe érkezik valami, a hangot vesszük észre először, és annak irányába kapjuk oda a fejünket. Ha ránk kiabálnak, akkor azonnal odafordulunk. Biciklizés közben pontosan tudjuk, melyik oldalunkról közelítenek felénk, de még séta közben is könnyebben tájékozódunk, ha meghalljuk a körülöttünk surrogó lépteket. Ha egy nagy házban keresünk valakit, akkor a hangja alapján találjuk meg, úgy, hogy halljuk, honnan jön a hang.
Ezt hívjuk binaurális hallásnak, másképpen térhallásnak.
Szinte nincs is olyan helyzet az életben, amikor ne lenne szükségünk a térhallásra. Nem véletlenül van két fülünk a fejünk két oldalán, az emberi hallás két füllel működik igazán, így lehet a lehető legjobb a hangérzékelés, az irányhallás és a beszédértés.
A két fülünk együtt segít értelmezni a világot
A hang a jobb és a bal fülünkhöz eltérő időpontban ér el. Amikor az agy mindkét fülünkből jelet kap, képes meghatározni, hogy a hangforrás milyen irányban, mennyire messze lehet. Ha kihasználjuk mindkét fülünk képességeit, sokkal jobb lesz az egyensúlyérzékünk és a tájékozódó képességünk.
Számtalan más előnye is van annak, ha hallgatunk a szakember tanácsára, és mind a kettő fülünkben hordunk hallókészüléket:
Fülünknek az a tulajdonsága, hogy képes az irányhallásra, segít abban, hogy felkészüljünk a váratlan helyzetekre, és figyelmeztet a veszélyre is.
A világ részletesebbé válik
Mind a két fülünkön hallókészülékkel hallgatni a világot olyan, mintha sztereóban hallgatnánk a zenét. Sokkal kiegyenlítettebbé válnak a hangok, részletgazdagabb és természetesebb lesz a bennünket körülvevő világ.
Így elkezdhetjük élvezni azokat a hangokat is, amelyek eddig megbújtak a zajok mögött: a természet hangjai, a dalok és a város hangjai új értelmet nyernek.
Mi történik, ha nem viselünk hallókészüléket mind a két fülünkön?
Ha elhanyagoljuk az egyik fülünket, azzal azt kockáztatjuk, hogy azon az oldalon elveszítjük a hallásunkat. Fülünknek és az idegpályáknak szükségük van hangingerekre ahhoz, hogy működésbe hozza, és működésben is tartsa a megmaradt hallásunkat.
Ha huzamosabb ideig nem éri hanginger a fülünket, hallási képességeink folyamatosan romlanak.
Mi ezt úgy éljük meg, hogy arra fülünkre, amelyikre nem használunk hallókészüléket, egyre rosszabbul hallunk, és romlik a beszédértésünk is.
Hogyan fejleszthetjük a térhallásunkat?
Ha sokáig nem használjuk a hallásunkat rendeltetésszerűen, amellett, hogy az agyunk hallóközpontja inaktívvá válik, a hallásunkból származó hátrányt vizuálisan próbálja agyunk kompenzálni. Így, ha fejleszteni szeretnénk a térhallásunkat, érdemes csukott szemmel, csendes környezetben kezdenünk térhallásunk fejlesztését.
Üljünk ki egy parkba, és lehunyt szemmel ismerkedjünk a hangokkal. Próbáljuk kitalálni, mit hallottunk, honnan jön ez a hang. Ha nem megy elsőre, nézzünk körül, és próbáljuk beazonosítani a hangforrást.
A hangélmények gyűjtése legalább olyan fontos a hallásunk fejlesztésében, mint a hallókészülék viselése és használata. A tapasztalatok segítenek idővel felismerni a többi, még nem hallott hangot.
Ne féljük belevágni a mindkét fülünkön a hallókészülék viselésébe! Elsőre csak az ismeretlen tűnhet ijesztőnek, de ha megtapasztaljuk a binaurális hallás előnyeit, többé nem akarunk visszatérni az egyoldali hallásra!